Daiten【大篆】
Az írás e kezdeti formája – még az ősi Kínában, illetve azokon a vidékeken, ahol később a mai is ismert Kína lesz – jóslócsontokon volt fellelhető: teknősök haspáncéljának a belső oldalára, szarvasmarha lapockájára, vagy egyéb nagy testű állatok csontjaira írták a sámánok a jóslathoz használatos „isteni eredetű” szövegeket. A csontokat tűzbe téve, avagy tűz fölé tartva azok összekormozódtak vagy megrepedtek, és ahogyan a repedések megközelítettek vagy kereszteztek egyes írásjegyeket, dőlt el a jóslat.
E jellegzetes írásjegyek alkotják az első nagy csoportot a kínai írás történetében, japánul Kikkō-juukotsumoji【亀甲獣骨文字】(= “teknős-haspáncél- és fenevadcsont-betűk”)、vagy rövidebben csak Kōkotsubun【甲骨文】(“haspáncél-csont-betűk”). 1899-ben teljesen véletlenül fedezte fel az írásjegyeket egy kínai hivatalnok, és a máig regisztrált közel 5000 írásjegyből megközelítőleg 2000-nek ismert a jelentése is – bár rengeteg olyan maradt még, amelyet nem tudtak megfejteni a kutatók.
A történet a Shang【商】dinasztiával (i.e. 1600-1046) kezdődik, amikoris ezeket az írásjegyeket rendszerint éles szerszámokkal vésték; később, a Zhou-dinaszia 【周朝】(i.e.1046 – i.sz.256) korára már gyakran cinóbervörös festékkel is írták, így utóbbi a korszakból nem is maradt meg annyi írásos nyelvemlék, mint a korábbi, vésett szövegekből. Ebben a stádiumban még – ahogy az utána következőkben is még egy jó darabig – sem a vonássorrend sem a vonásirány nem alkotott kiforrott rendszert, és ez nem csak az összes fajta Pecsétírásról, de a későbbi Hivatali Írás jó részéről is még elmondható lesz.
A fenti Kōkotsubun【甲骨文】mellett említésre méltó többek között a később ugyanennek az írásnak a bronzedények felületébe öntött (az öntőformák belső falára vésett, és onnan öntött) formája, a Kinbun【金文】(ld. középen) ; illetve a kőbe vésett változata, a Sekkobun【石鼓文】(ld. alul). Tágabb értelemben ezek is abba a csoportba tartoznak, amelyet ma „nagy pecsétírásnak” – Daiten【大篆】– nevezünk. A nagy pecsétírás írásjegyei még sok esetben nagyon emlékeztetnek a denotátumra, például lóra vagy madárra, és rendszerint egy képzeletbeli álló téglalapba foglalhatók.