A japán kalligráfiában az ecset nem pusztán egy eszköz, hanem egyfajta közvetítő a kéz, az elme és a papír között. Nem véletlen, hogy az ecsetválasztás kérdése újra és újra felmerül – különösen a gyakorlás elején. Fontos azonban már az elején tisztázni: nem létezik „mindenkinek tökéletes” ecset. A megfelelő választás mindig attól függ, hol tartunk az úton, mit szeretnénk gyakorolni, és milyen visszajelzésre van szükségünk az ecsettől.
Az ecsetek egyik legszembetűnőbb különbsége a szőr színe: barna/fekete vagy fehér. Ez azonban nem pusztán esztétikai eltérés, hanem az ecset tartására, rugalmasságára és viselkedésére utal.
A barna vagy sötét szőrű ecsetek legtöbbször lószőrből, illetve keményebb szőrzetből készülnek. Ezek az ecsetek határozottabb tartással rendelkeznek, gyorsabban „visszaállnak” az eredeti formájukba, és egyértelműbb visszajelzést adnak a kéz mozgásaira. Éppen ezért kezdők számára kifejezetten ajánlottak. Egy lószőr ecset „vezet”, megtartja a vonalat, és segít abban, hogy a karakter szerkezete ne essen szét akkor sem, ha a kéz még bizonytalan. A kezdő így nem küzd folyamatosan az ecsettel, hanem megtanulhatja az alapformákat, arányokat és mozdulatokat.
Ezzel szemben a fehér szőrű ecsetek, amelyek jellemzően kecskeszőrből (羊毛 – yōmō) készülnek, egészen más karakterrel rendelkeznek. Ezek az ecsetek puhábbak, lazább tartásúak, sok tintát vesznek fel, és finoman, folyamatosan adják le azt a papírra. Éppen emiatt jóval nagyobb szabadságot – és felelősséget – adnak a kéznek. Egy kecskeszőr ecset nem „javít ki”, nem tart meg automatikusan: ha a kéz bizonytalan, az azonnal láthatóvá válik a vonásban.
Ezért a fehér szőrű ecseteket inkább haladóknak szokás ajánlani. Használatuk megköveteli a tudatos testtartást, a stabil légzést és a jól vezetett mozdulatot. Ugyanakkor éppen ez a kihívás teszi őket rendkívül kifejezővé. A kecskeszőr ecsetekkel írt vonalak élnek, lélegeznek, és különösen alkalmasak nagyobb méretű írásokhoz, folyamatos, ritmikus karakterekhez és szabadabb stílusokhoz.
Léteznek úgynevezett kevert szőrű ecsetek is (兼毫 – kengō), amelyek a keményebb szőr stabilitását és a kecskeszőr lágyságát ötvözik. Ezek kiváló átmenetet jelenthetnek a kezdő és haladó szint között, illetve olyan gyakorlásokhoz, ahol egyszerre fontos a kontroll és a kifejező erő.
Az ecsetek alapanyaga lehet ló, kecske, nyest, ritkábban tanuki szőr is, de fontos hangsúlyozni: egy ecset minőségét nem csupán az alapanyag határozza meg. A szőr válogatása, az ecset csúcsának kialakítása, az ecsetfej arányai és a kötés minősége mind döntő szerepet játszanak. Egy jól elkészített ecset akkor is megbízható társ lehet, ha elsőre egyszerűnek tűnik.
Végső soron az ecsetválasztás nem egyszeri döntés, hanem folyamatos tanulási folyamat. Ahogy változik az írásunk, változik az ecsethez való viszonyunk is. Kezdetben jó, ha az ecset tart – később egyre fontosabbá válik, hogy mi tartsuk az ecsetet. A shodō gyakorlása során így az ecset lassan tanítótárssá válik: tükröt tart, visszajelez, és finoman jelzi, hol van még dolgunk.
