“Ahogyan egyre öregszünk, életünk során egyre több és több előítélet rakódik le bennünk a hallottak vagy látottak szerint – azonban ez a vastag réteg előítélet a szívünkön pont úgy működik, mint egy páncél: minél több van rajtunk belőle, annál nehézkesebb a járás, és annál nehezebben látunk ki alóla – ha ki is látunk, általában csak egy irányba: amerre eredeileg elindultunk. Azonban ha időről időre kibújunk a páncélból, nemcsak a járásunk lesz sokkal könnyedebb, de a helyváltoztatás is gyorsabban megy majd, és olyan irányokba is láthatunk, amelyekbe a páncél alól addig nem. Így van ez az előítéleteinkkel is: először nekünk kell letennünk őket, hogy olyasmiket észrevehessünk, amiket azelőtt nem is gondoltunk volna.” — Natori Hougen
